Amerikában a ’80-as években csúcsosodott ki az a típusú média, amilyet ma Magyarországon tapasztalhatunk, amikor bekapcsoljuk a tévét, vagy kinyitjuk valamelyik vezető bulvár napilapot. „If it’s bleed, it’s lead”, azaz „ha vér folyik, akkor az a vezető hír”, ez volt az első számú szabálya a tengerentúli kereskedelmi médiumoknak, és ha megnézzük, a dolog semmit sem változott azóta. Egy újító orvosi felfedezést simán beelőz egy véres autóbaleset, kit érdekel, hogy hányadikok lettek magyarjaink egy világversenyen, ha egy BKV ellenőrt megvertek Csepelen, és az állatkertben születő csöppségekről is mintegy csak engesztelésül kapunk pár sort, ha már a rengeteg lehangoló és véres eseményen átrágtuk magunkat.
Ugyanakkor kár is lenne álltatni magunkat, hogy csak pozitív történetekre vágyunk, hiszen, ha egy csupa kellemes dolgot felvonultató Híradó elé kellene leülnünk munka után hazaérve, már öt perc után dobolnánk a lábunkkal, okostelefonunkon Facebookoznánk, és pillantgatnánk a konyha felé, hátha egy esti kávé megadja azt az adrenalint, amire vágyunk. A statisztikák is arra mutatnak, hogy az emberek sokkal fogékonyabbak a negatív tartalmú sajtóra, figyelmüket is jobban felkelti és megtartja. A kutatások szerint ennek az oka is igen kézenfekvő. A világ eseményeinek fontossági sorrendjét a hírértékük szabja meg, ami attól függ, mennyire érint minket az adott történés, hiszen jobban odafigyelünk arra, ami a mi városunkban történt (tegyük fel elütöttek egy gyalogost), mint, ami a világ másik felén, még ha az nagyobb horderejű is (elütöttek 20 gyalogost). Ön melyikre kapná föl inkább a fejét? Ezt a számot azonban föl kell szorozni valamivel, ami az emberi természet elemi része, mégpedig a veszélyektől való félelemmel. Lehet, hogy a szomszéd utcában nyolcas ikrek születtek, minket mégis az fog inkább odaszögezni, hogy a meteorológusok szerint óriási, és pusztító vihar közeleg otthonunkhoz.
A modern ember természetének része, hogy csak úgy falja a világ borzalmait, nem is csoda, hogy a könyves és filmes műfajokban is legnépszerűbbek a krimik, amelyek a XXI. század elvárásainak megfelelően egyre nagyobb ingerküszöbhöz vannak igazítva, és ezt követve a tömegmédiában is kiemelt szerepet kapnak a negatív töltetű történetek. Mint mindenhol itt is a megfelelő egyensúlyra van szükségünk, tájékozódjunk a világ eseményeiről, ugyanakkor szakítsunk időt és találjunk feloldást a nap, mint nap történő ezernyi csodában is. És így talán a média is felfigyel a dologra, és követi az ízlésünket, hiszen a nézettségnél nincs nagyobb úr.
- szerkesztői megjegyzés -
Külön pikantériát a dolognak, hogy ennek a cikknek az eredetije egy olyan hírportál részére íródott, ahol, mint utólag kiderült a szerkesztőségi irányelvek szerint a kiemelten fontos témák a bűnügyi, bulvár és sztárhírek, ezzel szemben másodlagosnak tekinthetőek az olyan területek, mint a kultúra, a gazdaság, a politika és a sport, melyek inkább kerülendőek. Azt hiszem itt jobb helye lesz.
Utolsó kommentek